2011. április 12., kedd

2011. március 28. Tiszaújlak, Huszt , Técső és Bene

A harmadik napunk, mikor az égiek sajnos nagyon haragudtak ránk, egész nap esett, sőt Huszton az 1 °C fokban még hó is fogadott bennünket. Először a tiszaújlaki Turul emlékműnél álltunk meg, majd a huszti erődtemplomot néztük meg, végül Técsőig jutottunk el, ahol a templom sajnos tatarozás miatt zárva volt. A szép máramarosi tájból a rossz időjárási viszonyok miatt sajnos keveset láttunk, de Marika, mint miden nap, most is sok szép, érdekes legendát és mondát mesélt, nem lehetett nem odafigyelni rájuk, olyan szépen adta elő. A délután fénypontja a benei borkóstoló volt, amit az út kedves szervezője meglepetésként  tartogatott a csoportnak. Parászka György pincészetében ismerkedhettünk a finom kárpátaljai borokkal.

A csetfalvai református templom két harangja a toronyban

A harmadik harang

A templom a XV. században épült. Díszesen festett fakazettáit Asztalos Lándor Ferenc készítette
 az 1700-as évek közepén.

A templombelső

Mennyezet részlet

Freskótöredék


A mester névjegye


A karzat

A templombelső a karzatról nézve

Az eredeti díszítés egy részlete


Festett fakazetták a szentélyben

A bejárati ajtó

A csetfalvai ökumenikus templom belseje

Szűz Mária szobor a templomban

Az oltár

Ikonok

Az oltár teteje közelről

A templombelső a karzatról nézve

A tiszaújlaki Turul szobor - Az emlékművet 1906-ban, Rákóczi hamvainak Rodostóból való hazahozatalának évében állították Nagy-Magyarország vármegyéinek földjéből épített dombon. A kurucok 1703. július 14-16-i győztes
 csatájának állít emléket. 1945 tavaszán a szovjetek lerombolták és a dombot széthordták. 1989. július 16-án
társadalmi összefogással eredeti formájában újra felépítették a Rákóczi turulos emlékművet,
amely azóta magyarság zarándokhelyévé vált.

A huszti református erődtemplom

A templombelső - a falon freskómaradványok láthatók

Az orgona és a karzat - a templomot a XIII-XIV. században építették, 1524 óta a reformátusoké

Freskómaradványok

Címer a karzaton

A freskók feltárásához egy darabot ki kellett vágni a karzatból

A teljes feltárt freskórészlet

Bekukkantva a karzat alá

A szószék

Padok

És még egy kép a templomról, már a buszból nézve az esőt

A técsői Turul emlékmű - alapkőletétele 2009. március 15-én volt,
 és 2010 augusztusára készült el

Az emlékmű bal oldali része az apostoli kettős kereszttel


Turulok itt is, ott is...

Permetezett fák a benei Parászka birtokon, ahova borkóstolóra jöttünk

A pince bejárata


Bene község címere

Terített asztallal vártak bennünket



Házigazdánk, Parászka György





A mai reggelink - tojásrántotta

Vacsoránál - János már megágyazott a levesnek

Zöldbab leves

Fasírozott, paprikás krumplipürével

Idegenvezetőnk, Marika ezen a napon több szép mondával gazdagított minket, melyekre én így emlékszem vissza:

A tiszaújlaki Turul:

Történt egyszer, mikor Rákóczi a Pálfi-füzesben harcolt Tiszaújlak és Tiszabecs határában, hogy az ellenség kiütötte kezéből a kardot. Ekkor leszállott egy Turul, csőrében egy karddal, amit Rákóczinak adott. Azóta ábrázolják a Turul madarat csőrében karddal.


A huszti beteglátogatók:

Volt idő, mikor Huszt vára a labancok kezén volt. A kuruc vezér, hogy visszafoglalja a várat, cselhez folyamodott. A labanc vezér épp betegeskedett, ezért egy javasasszonnyal beállítottak a várba a kurucok, beteglátogatás címén. A labancok megörültek ennek, gondolták, hogy milyen szép gesztus ez a magyaroktól. A javasasszony megnézte a beteget, és elkezdte sorolni, hogy milyen gyógyfüvek segítenének rajta. Sorra küldték ki a labanc katonákat a várból a mezőkre, hogy szedjenek füveket. Ahogy szállingóztak ki az ellenség katonái, úgy jött egy-egy kuruc vitéz be a várba. Végül már az összes labanc a váron kívül volt, csak a beteg maradt egyedül bent, a kurucok pedig mind bent a várban voltak. Ez hát a huszti beteglátogatók legendája, amikor harc nélkül foglalták vissza a magyarok a várat.


Huszt várurának története:

A huszti vár Huszth nevű várurának fiatal felesége és két kicsiny gyermeke volt, Ilona és Csaba Ebben az időben dúlta Magyarországot a tatár, és a vár ura is hadba indult. Felesége és gyermekei a várban maradtak, ahova betörtek a tatárok, feleségét megölték, kicsi fiát elhurcolták, lányát sikerült elbujtatni a szolgáknak. A muhi csatavesztés után visszaérkezett a várúr, nagy szomorúsággal és bánattal vette tudomásul, hogy mi történt távolléte alatt. Megparancsolta a vár népének, hogy minden török-tatárt, akit elfognak, öljenek meg. A fiúcskát egy öreg szolga társaságában vitték el Törökországba, aki mindvégig a fiú mellett maradhatott. Telt múlt az idő, Csaba már nem is emlékezett rá, hogy honnan valósi, ki is ő valójában. Úgy alakult a sorsuk, hogy sikerült hazajönniük, az öreg szolga akarta mesélni ifjú urának a származásáról, de meghalt, mielőtt ezt megtehette volna. A fiú a vár környékén bóklászott, mikor találkozott nővérével, Ilonával, persze egyikük sem tudott semmit a másikról. Azonnal megszerették egymást, nem szerelemmel, hanem mint két testvér. A lány öccsét elbújtatta, ennivalót vitt neki titokban, hisz tudta, hogyha megtalálják megölik, mint tatárt, az apja parancsa szerint. Azonban kilesték őket, a fiút elfogták és fejét vették. Mikor a pallós lesújtott a fiúra, és feje a porba hullt, inge alól előbukkant a család minden férfitagján fellelhető, négylevelű lóhere alakú anyajegye. Az apja ekkor tudta meg, hogy saját fiának oltotta ki az életét. Huszth fájdalmabán önmaga ellen fordult, tőrt döfött saját szívébe. Ilona fájdalmában megőrült s az erdőbe menekült. A legenda szerint Ilona alkonyatkor visszatér a kiomlott vértől vörös dombra, s napkeltéig siratja elvesztett bátyját.


Hogyan kapta nevét Técső és a Nereszen-hegy?

IV. Béla uralkodása idején történt, hogy a király, IV. Béla és felesége, Técső környékén jártak. Egy tatár nyíl épp a királynét vette célba, mikor a komornája hirtelen úrnője elé ugrott, így megmentve annak életét. A komorna sérülése súlyos volt, egyre gyengébb lett, már csak elhaló hangon tudott beszélni. Félelmében a királynénak azt suttogta, hogy "ne eresszen, ne eresszen", de csak nagyon gyengén tudta kimondani, ami már csak "nereszen" -nek hangzott. Majd végül azt mondta, hogy "tetsző nekem ez a hely", ezt is többször ismételte elcsukló hangon, hogy "tetsző, tetsző", amit a körülötte állók "técső"- nek értettek. Így lett a helyből, ahol voltak Técső nevű város, a mellette lévő hegy pedig a Nereszen nevet kapta.


Mitől van Máramaros környékén olyan sok szép hegy?  (ruszin monda)

Mikor az Úristen a Földet teremtette, egyik kezében voltak a hegymagok, a másikban a völgymagok. Aztán egyszer csak megcsípte azt a karját egy darázs, amelyben a hegymagokat tartotta. A fájdalomtól hirtelen szétnyitotta a markát, és az összes hegymag Máramarosra hullott. Így keletkezett ez a gyönyörű hegyvidék.


Mitől lett kanyargós a Tisza?

Amikor az Úristen a folyókat teremtette, befogott egy szamarat, arany ekét kötött utána, hogy majd amerre a szamár megy, és húzza ekéjével a barázdát, arra fog folyni a Tisza. De az út mellett, mindkét oldalon sok finom szamárkóró nőtt, ami csábította a szamarat, és hol jobbra, hol balra tért ki a finom falatokért. Hát ezért kaptunk ilyen kacskaringós, kanyargó Tiszát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése